Ha ülök a buszon hazafelé, vagy állok a metrón órára menet mostanában mindig ilyesmik jutnak eszembe. Kezdek minden emberre potenciális modellként tekinteni. :) Lehet, hogy ez furán hangzik, de én örülök neki. Minél többet rajzolok, annál boldogabb vagyok. :D
 Tegnap rajzórán felragasztottuk a rajzainkat fekete kartonra, és ki is raktuk őket a falra. Nekem három rajzom került ki, de szerintem egy olyan van közöttük, ami tényleg jó...egy néni profilból, sima ceruzarajz. Azt nagyon szeretem, itthon is kitettem a falra.

A szociális életem mostanában közeledik a nullához. Az érettségi meg úgy amúgy a suli miatt bűntudatom van, ha elmegyek otthonról, vagy a koleszból. De így meg nagyon egyedül érzem magam. Ma elgyengültem, és belementem, hogy elmenjünk megnézni az Amerikai pitét két barátnőmmel. J, a legjobb barátnőm is hívott, hogy nincs e kedvünk utána billiárdozni menni vele, meg a pasijával, P-vel. Mondtam, hogy majd megbeszélem velük, erre fél óra múlva felhív, hogy P üzeni, hogy a másik két csak nem jöhet, mert utálja őket. Én már az előtt is ideges voltam, mert kaptam egy rossz hírt anyukámtól, na de ez kiverte a biztosítékot. Majdnem összevesztem J-vel, hogy mit üzenget, P-nek is van szája, ha otthon ki tudja nyitni, akkor itt is próbálja meg, meg egyáltalán, nem is ismeri őket! Asszem egyértelmű, hogy ma nem megyek billiárdozni...

Ez egy nagyon klassz szám:)

Yaman. Nagyon fura, hogy néha jönnek ide emberek. Tudom, hogy itt vagytok, látom a statisztikában!:D Beza, engem nem lehet átverni... Nem tudom írtam e már, de ez az oldal nem nektek van. Ez csak egy hely, ahova néha írok, ha van, ha nincs miről. Nem érdekel, ha elírok valamit, mert ez csak úgy lesz, emléknek. De legfőképpen azért, mert megnyugtató, ha valahova kiírod az érzéseid. Persze mivel a netre írom feltételezhető, hogy azt várom, hogy valaki észrevegyen. Ez is lehet...

3 dolog kavarog a fejemben: művtöri, rajz és angol. Három hülye kötelesség, aminek már megint meg kell felelnem. Az élet szívás. Mindig meg kell felelni. És nagyon félek attól, hogy mi lesz ha nem sikerül. Sajnos anyukám példája elborzaszt...de ő még nem bukott el. Talán ő a legnagyobb  példaképem. Mert ahogy ő mondja, küzd, mint malac a jégen. :) És nem tudom elképzelni, hogy ne sikerüljön neki újra talpra állni, mert ő legyőzhetetlen. És miatta nekem is annak kell lennem, tehát basszák meg a kötelességek, mert magasan túlteljesítem majd mindegyiket!

 Tényleg létezik. Mostanában már minden nap kávézom, mert esténként későn érek haza, és muszáj tanulnom valamit. Pedig egy éve még utáltam a kávé ízét...

Mostanában nagyon elterjedt, hogy én vagyok "a kreatív" ember a társaságban. A szallagavatón rám bízták a táblákat (az mondjuk nem volt olyan kreatív), a koleszos nevelőtanár elrángatott a textilboltba, hogy segítsek anyagot választani a jubileumi díszítéshez (függönyöket csináltunk az ajtókra, sötétkék és neonzöld anyagból, tényleg jól néz ki), a német cserediákoknak pedig nekem kell pólótervet kiötölnöm. Amúgy tényleg örülök ezeknek a dolgoknak, és próbálom minél jobban megcsinálni őket. Nem jó rossz munkát kiadni a kezedből, főleg ilyenkor, ha másoknak csinálod. Szegény Sina megkért, hogy csináljak neki egy pólót, mert látta, hogy nekem van egy, aminek kivágtam a hátát. És elrontottam! Teljesen tönkretettem az egészet...úgyhogy mire megjön kell neki csinálnom egy újat. :) És a legszebb a dologban, hogy a barátnője, Katharina is kért egyet, az övét pedig tökéletesen megcsináltam...

Tegnap sokkoló élményben volt részem. Viccesen sokkoló. Szóval késtem a rajzóráról, meg nem is nagyon volt kedvem menni, mert folyton portrét rajzolunk, és azt már unom egy kicsit. Nagy unottan nyitottam be a terembe, és legnagyobb meglepetésemre nem portrét rajzoltunk. Egy 60 körüli pucér bácsi feküdt a terem közepén, a micsodájával szembetűnően az ajtónak fordulva, úgyhogy mikor beléptem telibe kaptam a látványt. Kicsit lesokkoltam, percekig fel se mertem nézni a rajzlapomról, aztán idővel elfogadtam a tényt, hogy ez művészeknél normális....
De a nap vicce, hogy ez volt az első pénisz, amit a tesómén kívül láttam....na jó, nem. Láttam egy szatírét is 2 évvel ez előtt. Ennél mondjatok jobbat! :D

Szörnyen rövid ez a hétvége. Szombati suli, és még óraelőreállítás is. Rengeteget kell tanulnom hétfőre, úgyhogy nem akarok elveszni a részletekben.

Pasiügyek: Semmi új. Nem ismertem senki érdekeset mostanában. Valszeg ezért van az, hogy kb mindenkihez vonzódom, aki kicsit is normálisabban néz ki. Úristen, olyan jó érzés notebookról gépelni. Puha gombok. :) Azt hiszem az egyetlen szerelmem a kutyám. Lány, ami azt jelenti leszbi vagyok, de nem érdekel, mert ő a legeslegszebb a világon.

Voltam Németországban, klassz volt. Mindenkinek hatalmas élmény volt, csak lazulás volt egész héten, nameg sokunknak ez volt z első alkalom, hogy repültünk. Nagyon tetszett, bár sok a parszt hogy úgy mondjam...

A cserediákom Sina jófej, ám külsőre nehéz ezt meglátni. A héz közepére már elkezdtünk beszélgetni úgy normálisan, és tiszteletreméltó tervei vannak érettségi utánra, tényleg. Dél-Afrika, női jogok, utazás...ilyesmik érdeklik. Klassz csaj na.

Vettem kinnt egy fehér-sötétkék csíkos blézert, nagyon tetszik. Végre itt a jó idő is, úgyhogy viselése akadálytalan. :)

Légyen jó napotok, én alszom.