Élménybeszámolót ígértem, hát lássuk mivel tudok szolgálni. Mint ahogy már írtam, ez volt az első fesztiválom, ezért nem nagyon tudtam, mire számítsak. Dióhéjban a véleményem mostanra annyi, hogy egy fesztivál olyan, mint egy többnaposra húzódott koncert a kempingezés minden nyűgével megspékelve.
 Na de kezdjük mégis az elején. Röpke három óra vonatozás után, (kettő helyett) a maximális mennyiséget kiizzadva magunkból megérkeztünk Zamárdiba a 0. napon. Igazából Lellére készültünk aznapra egy házibuliba, de megijedtünk, hogy nem lesz sátorhelyünk, ezért biztos ami biztos. Végülis helyünk így tényleg lett, de hogy milyen, arról majd később.
 Az első benyomásom iszonyú jó volt, mindenhol furcsa beöltözött emberek, kolbászillat a levegőben, és a gyönyörű Balatonpart. Még a 0. napos Roberto mixein is remekül buliztunk (tulajdonképp csak Hardwell mixekkel dolgozott...) Csak akkor jött az első csalódás, amikor megpróbáltunk lefeküdni, és rájöttünk, hogy a szomszéd strandról dübörgő minimál nem fog elhalgatni soha (tényleg nem hallgatott el...) . Kicsit nyúzottan, és elaludt vállal keltünk fel másnap (rájöttem miért nem szeretek sátorozni) de a Balaton valamennyire enyhítette a tüneteket.
 Nem akarok minden napot részletesen elmesélni, mert úgysem ez a fontos. De megpróbálom megosztani a tapasztalataimat, és döntsétek el melyik hasznos és melyik nem:

• Az egész fesztivál a pénzszórásról szól (vodka-redbull 2000 Ft??!!) ezért nem árt pár nemromlandó alap élelmiszert magaddal vinni. Mi végig a kisboltból éltünk (próbáljátok ki a májkrémbe mártogatott chipset...az íze meglepően jó) plussz párszor kipróbáltuk a benti standok kajáit. A kedvenceim a Pasta in boxos tortellini és a Fish gurus tintahalkarikák voltak, a falafelt pitában viszont nem ajánlom.
• Az alkoholról ugyan ezt tudnám elmondani. Eszméletlen drága bent. Mi szinte csak vodkán éltünk végig, ehez is van egy tuti tippem. Asszem sokan vagyunk, akik már hányunk a fanta-vodka keveréstől, de. A piros multis Capy ice fruit mesésen elnyomja az ízét és a szagát is. Az utóbbi azért fontos, mert így vígan be lehetett vinni a fesztivál területére. De psszt...
• Sátorozás. Ne menjetek matrac nélkül. Én polifómon aludtam, de meg is bántam. Még mindig nem tudok oldalt fekve aludni. A másik, jól kell kiválasztani a helyet. Mi ezt két barátnőmre bíztuk, és hiába mentek be az első 100 ember között a fesztiválra, kiválasztották a leghangosabb, legforgalmasabb és legnaposabb helyet. Szóval okosan.
  Ezen kívül azt mondom, hogy sátorozni király, mert közel vannak a koncertek, és a strand is. Plussz olcsóbb.
• Beszélnem kéne még a lényegről is, azaz az előadókról. Be kell vallanom valamit. Nem vagyok jó fesztiválozó. Egy napot sem sikerült hajnali 2-nél tovább bírnom...de arra fogom, hogy a barátommal mentem. :) Nem fáj annyira.
  Na de. Vegyesek az érzéseim. Alapvetően mindenki tetszett, de valaki átvette a fesztiválérzést, és van aki nem. Avici például hozzá sem szólt a közönséghez, és olyan volt, mintha valami klubban buliznék...csak hát épp klub nem volt. Ezzel szemben ott volt Steve Aoki, aki eldobált 6 tortát és bodysurf-ölt egy csónakban. Erre azt mondom, hogy sosem fogom elfelejteni. (Amúgy az volt a kedvenc napom, utána a Prodigy szétszedte a színpadot, én meg majdnem megőrültem olyan jó volt.)

 Összefoglalva azt mondom, hogy nagyon élveztem ezt a pár napot, de teljesen kikészített a végére. (Most épp megfázva ülök itthon, egy barátnőmnek pedig gipszelték a lábát...) A higiéniától ne várjatok semmit (a barátom egy aranyos kis kakival osztotta meg a zuhanyzóját valamelyik reggel, szal na), tévhit, hogy az emberek csak rockzenére pogóznak, mint mindenhol, itt is sok a bunkó, de az elmebeteg turista még több, könnyen el lehet veszni, de remekül tudsz szórakozni, ha átérzed ezt a légkört. :) Nekem mindenképp megérte elmenni, mert sok olyan előadót láthattam, akikről álmodni sem mertem eddig, és megtapasztaltam valami egészen újat. Nem biztos, hogy jövőre a Soundot választom, mert rá kellett jönnöm, hogy a rockzene élőben sokkal jobb, min az elektronikus, de ezzel nem kell egyetérteni. :) Szóval Volt, Sziget vagy Sound, jövőre számíthattok rám! ;)

A képek a balaton sound facebook oldaláról vannak.

Üdvözletem! Ritka ideges hangulatban vagyok ma délelőtt. Felkeltem magamtól(!) reggel 8-kor(!), mert nem tudtam tovább aludni az izgalomtól. Azóta már összepakoltam, és most nem tudok mit kezdeni magammal. Ha valaki nem lenne még tisztában vele a facebook üzenőfaláról, ma kezdődik a Balaton Sound. És majdnem elfelejtettem becsomagolni, de nekem még a kempingbérletem is megvan.

 Izgatottságom valószínűleg abból az egyszerű tényből fakad, hogy még sosem fesztiváloztam. Tudom, hogy ez 19 évesen már szinte kínosnak számít, de ez van. Mentségemre szóljon, hogy a Szigeten már voltam 1 napot.

 A legnagyobb kérdőjel az alkoholfogyasztás és az alváshiány. Fogalmam sincs hogy fogom kezelni ezt a kettőt, főleg, hogy a Sound 4 estéjét még sikerült megtoldanom két házibulival is. Egy előtte, egy utána... :D
 Nem szaporítom tovább a szót, inkább elköszönök erre a pár napra. Utána igyekszem egy jó kis élménybeszámolót hozni nektek. Jó szórakozást mindenkinek, aki fesztiválozik idén, és szurkoljatok, hogy egy estémet se töltsem a toi toi budiban a wc-csésze fölé görnyedve...

 Teljes nevén Lazarina Nedelcheva. Kortárs grafikus Bulgáriából. Véletlenül akadtam rá a munkáira, de áldom érte az internetet., mert a stílusa nagyon közel áll az enyémhez. Szinte minden képén groteszk hangulat uralkodik, mégis, a rajztechnikája nagyon finom és részletgazdag. Remélem nektek is tetszeni fognak a munkái, engem mindenesetre lenyűgözött. :) Ha több képet szeretnétek látni, kattintsatok ide.

Üdvözletem. Ma, meglepő módon (mert reggel 6-kor másnaposan a koliba ébredve még nem is reméltem) ajándékok tömege érkezett. :) Na jó, csak két dolog, de az én szememben mégis többnek látszanak.

Kihúzhatok egy tételt a kívánságlistámról, ugyanis megérkezett a fekete Converse, amit rendeltem. Már kezdtem kétségbeesni, hogy nem jön meg és átvertek, de a remény hal meg utoljára mint tudjuk. Első ránézésre tökéletes hamisítványnak tűnik. Merthogy biztos vagyok benne, hogy az. Egy barátnőm mondta, hogy a Vateráról olcsón lehet ilyen cipőket rendelni, úgyhogy gondoltam megér egy próbát. Én 5000 Ft-ért jutottam hozzá a cipellőmhöz. Még nem tudom lesz e olyan tartós, mint egy igazi (bár a nyári buliidőszakot az a gyanúm, az sem bírná) majd adok helyzetjelentést. :) 

De ennél is jobb hír, hogy elkészült az új szemüvegem is! Két éve nem sikerült jól választanom, ezért a régit egyre ritkábban hordtam. Szerencsére mostmár nincs is akkora szükségem rá, mint régen. 3 éves korom óta szemüveges vagyok, ami lássuk be, kicsit már unalmas. Azóta sokat javult  (azt hiszem +8-as volt a dioptria...?) de azért nem árt ha van olvasáshoz, gépezéshez, stb.
Lényeg, hogy most akciósan szereztem, szerintem életem legmárkásabb keretét, és boldogan viselem. :3 A tokot nem én választottam, és nem is feltétlenül az én stílusom, de nem mondanám, hogy nem tetszik. :) Jobb, mintha fekete lenne.

Nos, eljött a pillanat, amikor én is megteszem. Jól figyeljetek, közhely következik. Érett vagyok! Na, és most, hogy elhalt a dobszó, szeretnélek titeket megszabadítani az illúzióktól.
Múlt hét csütörtök délután végeztem az utolsó szóbelimmel. Hatalmas megkönnyebbülés volt. Jó tételeket húztam, sikerült -többnyire- összefüggő és összetett mondatokban beszélnem, oké. Leesett az a bizonyos kő. Aztán hazaindultam, és amikor beléptem a szobámba, rájöttem egy tragikus tényre. Unatkozom. Hogyan tovább? 
 Nem tudom, ti, végzősök hogy vagytok ezzel, de én több nap elteltével sem találom még a helyem. Egyáltalán nincs nyári szünet hangulatom, és valahogy olyan hosszúnak tűnnek a napok. Csak fáradtságot érzek, és alszom, vagy tévézek egész nap. Remélem hamarosan elmúlik ez a letargia.

De hogy ne temessem el magam teljesen, írok néhány jó dologról is. Valószínűleg azért ez a nagy unalom, mert az én egyetlen drága laptopom kezdi felmondani a szolgálatot. Emiatt már annak is örülök, hogy nem fagy le, miközben ezt a bejegyzést írom, ám az a gyanúm, hogy miután ezt befejeztem, a (letöltött!) Trónok harca részemet már nem lesz ereje lejátszani. Na és itt kell rájönnöm arra, hogy tulajdonképpen semmivel nem tudom elfoglalni magam a gépezésen kívül. Ez szomorú, de igaz.
 Próbálom feltalálni magam, például olvasgatok, eljárok futni, megsétáltatom a kutyát, csinálok ebédet.

Persze nem unatkozom itthon minden nap. Múlt héten pl. a Parkban voltam Tankcsapda koncerten. Szerintem már írtam párszor, hogy hiába az elektronikus zenei ízlés, a Tcs mindigis a kedvenc együttesem lesz. Emiatt a banda miatt kezdtem el zenét hallgatni, és őket láttam élőben először. Imádom a dalszövegeiket, mert sok mindent elmondanak, ami számomra is fontos. Imádom Lukács Lászlót, a frontembert, mert annak ellenére, hogy híres lett, ugyan az az egyszerű debreceni srác maradt, mint aki pályafutása elején volt. Ezért, és még sok minden másért büszkén vallom magam a rajongójuknak. :)

Nem szabad megfeledkeznem az év végi dunaparti partikról sem, amik idén a Március 15-e térre szorultak vissza az árvíz miatt. Láttam a Deák téri óriáskereket is, és rá kellett jönnöm, hogy a tér mellett lakó barátnőm már 6. kerületinek számít, ezért nem ülhetek fel vele ingyen. Így hát ezt az élményt most kihagyom, úgyis unalmas. Mindigis hullámvasút párti voltam.

A nyári programokból a barátomat sem hagyhatom ki, hiszen ő a no. 1 indoka annak, hogy nem unatkozom. :) Pénteken moziban voltunk, a Szemfényvesztőket néztük. Mindenkinek ajánlom amúgy, szerintem nagyon izgalmas, és vicces. Lassan viszont valami olcsóbb randiprogramnak is utána kéne járnom, mert kezdünk kicsit túllőni a célon...akarom mondani a pénztárcánkon.