Még rá kell jönnöm, hogy hogy marad jó minőségű a kép...

Szerintem én így mászkálok az emberek közt. Csak lábakkal tudok beszélgetni, nem is értem miért furcsálltam eddig, hogy különcnek néznek...vajon nekem kéne kézre állnom, vagy nekik megfordulni?

Tegnap dühömben lerajzoltam, amit gondoltam. Nem nagy alkotás és inkább képregény, mint rajz, de azért jólesett. És az jutott eszembe, hogy ezt gyakrabban kéne csinálni. Mostantól ha írok, az tulajdonképpen rajzolva lesz, legalábbis nagyon remélem, hogy megmarad a kedvem hozzá.

Se az anyám, se a barátnőm nem hallgat rám. Megkérdezik a véleményem, elmondom, erre ők bólogatnak, hogy milyen igazam van. De kettő perc múlva elfelejtik az egészet, és mennek a saját fejük után. Én pedig látom, hogy iszonyatosan nagy hülyeség, dehát mit tudok ennél többet csinálni? Csak tépem a szám és idegesítem magam, pedig lenne jobb dolgom is. Ilyenkor  mindig megfogadom, hogy oké, innentől nem érdekel ki és mit csinál, nem az én olgom. De rá egy percre ismét ugyan úgy emészt...

*az utolsó szó me , csak nem tudok írni

Tudtátok, hogy Example egy, ismétlem egy darab ember? Én azt hittem, hogy egy zenekar...

Van egy srác, T. Aki az osztálytársam, és nagyon jó pasi. Lesz. 3 év múlva. Azt hiszem tetszem neki, mert gyakran találkozik a tekintetünk órákon, és mert ezt a lányok tudják...vagy nem?
 Múlt hét szombaton Tvel és még két osztálytársammal találkoztunk (Brains koncertre akartunk menni, de végülis nem maradt jegy, mire odaértünk) és rosz volt. A barátnőm É már részegen érkezett szóval ő jól elvolt végig, én viszont nem rúgtam be, pedig az este végére úgy kiborultam, hogy még egy Dunaparton talált bort is benyakaltam. Hogy miért akartam berúgni? Mert én bírtam legjobban az alkoholt a társaságban, és még T is be volt csiccsentve 1 óra után, én meg színjózanul hallgattam É és B faszságát. Szóval olyan volt, mintha 15 évesekkel mentem volna bulizni. Tudom, hogy én meg 17 vagyok, és az már rohadt érett és felelősségteljes kor. Nem így értem, csak egyszerűen azt hiszem érettebb vagyok a korosztályomnál, és az ilyen srácok engem egyáltalán nem szórakoztatnak. Mindegyik félszeg és semmi tapasztalata sincs a lányokkal, ami csak azért baj, mert nekem meg a fiúkkal nincs, és ezt a szerencsétlenkedést én nem tudom elviselni. Én a tökös srácokat szeretném, ha ismernék olyanokat. De nem ismerek, nem is volt még igazi kapcsolatom. Szóval hiába nyáladdzom T fenekére, nagyon jól tudtam az este előtt - és mostmár még inkább - hogyha elmennék vele randizni, az nagyon kínos és gyerekes lenne mindkettőnknek. Ennek ellenére még mindig bámulom órákon, és arról álmodozom, milyen lenne, ha hirtelen tökös csávóvá változna.

De amúgy egy olyan srácról is álmodozom, aki meg le se szar, szóval juppi. Inkább elmegyek tanulni, mert a tanulnivaló sosem hagy el. Pedig adhatna néha egy kis szünetet a drága.

 Szundítottam egyet délután, nagyon jó volt. :3 Igazából angolra kellett volna mennem, de inkább kihagytam...ez úgyis az utolsó volt már, nem fáj senkinek.:D Amikor felébredtem látom, hogy ott az asztalomon egy szelet kenyér. Körbenézek, hogy az meg hogy került oda, a szobatársaim pedig közlik, hogy ja hát azt a nevelőtanár hozta nekem ajándékba. Hát jó.

 Nem voltam ma a topon, tegnap este elrontottam a gyomrom valamivel, de nem nagyon jöttem rá, hogy mi volt az. Hánytam kétszer is... Tök rég nem hánytam már úgy magamtól (mmint úgy, hogy nem másnaposság okozta...mondjuk olyan is rég volt már). Ezt most fontos volt megemlíteni. :D

Van egy blog amit olvasgatni szoktam, és a bloggere kb minden nap vesz valami új ruhát magának. De nem azért mert olyan gazdag lenne, csak király turkálókat ismer, ahol 200-300 Ft-ért hozzá lehet jutni egy -nem melles leg márkás- pólóhoz. Én is akarok tudni ilyen helyeket, mert kissé ki vagyok fogyva a tavaszi/nyári ruhákból. Nomeg pénzből.
 Most a terv az, hogy Soundra megyünk, de én a megtakarított pénzemet mind a laptopba öltem, úgyhogy nem tudom mikor és hogyan fogok jegyet venni. 15-éig lett volna a legolcsóbb, de az kizárt volt, hogy összehozzam....ill attól félek, hogy elfogy a camping hely...ill attól is, hogy azok akikkel megyek kitalálnak valami mást. Mert sosem úgy van, ahogy először megbeszéljük ugye. De ha már a félelmeknél tartok, attól is félek, hogy mi lesz jövőre, hol fogok lakni. Nagyon szeretnék elköltözni a lakásba, de most ez nemigazán tűnik megvalósíthatónak. Félek attól is, hogy mi lesz anyukámmal: jó hír, hogy állásinterjúra megy hétfőn, itt, Pesten. De ha megkapja az állást, keveset fog keresni, legalábbis nem annyit, amennyiból 2 gyereket vígan eltart az ember...pedig legszívesebben vele laknék, csakhát hol és miből? Egyenlőre az is elég, ha lediplomázik és Pesten marad...

Múlt hétvégén anyukám volt barátjáról álmodtam. Eszembe jutott, hogy vajon mi lehet vele, meg hogy fel kéne hívni, hátha összeszedte magát, és lenne egy ember, aki összekapja anyámat. És mit ad az ég, ma felhívott! Tök véletlenül. Sajnos a tervem többi része nem sikerült ilyen jól. Pár éve elköltözött Pestről, és azóta is ott van. Meg hát nem tűnt úgy a telefonból mintha bármivel megbízhatóbb lenne most, mint volt pár éve, amikor szakítottak. Gondolom a pia is maradt. 
Nem is tudom mire számítottam, talán a szőke hercegre aki majd megment minket. De komolyan...de naív vagyok!