Halihó! Ugye megmondtam, hogy aktív leszek a hétvégén?:D Büszke vagyok magamra.
Ez most egy forradalmi poszt lesz, mivel ilyet még nem írtam, és ki tudja, fogok e még. Szeretnék mutatni nektek két filmet, amit a tegnap, egy magányos szombati napon tanulás helyett néztem. Igazából megérte.

  Magyarul A segítség című film Amerikában, azon belül Mississippi államban játszódik, és Martin Luther King időszakát mutatja be, ám a fekete cselédek szemszögéből. A történet középpontjában egy fiatal újságírónő (Emma Stone) áll, aki egy könyvet szeretne kiadni fekete cselédekkel készített interjúiból, hogy végre a világ szeme elé tárhassa ezt az oldalt is.
 A történet nagyon megható, én egy ponton már bőgtem, de ugyanakkor egyáltalán nem nyálas vagy csöpögős. Személyes kedvencem volt, hogy iszonyú jó kajákat mutogatnak benne, és hogy remekül kiparodizálja a tipikus amerikai kertvárosi háziasszony imázsát (amit én kifejezetten idegesítőnek találok, mivel mi is egy hasonló lakóparkban élünk).
 Ami még különösen tetszett, azok a ruhák és frizurák voltak. Az 50-es, 60-as évek divatja mindigis a szívem csücske volt és ebből itt most remek ízelítőt lehet kapni. 

 Akit megihletett a dolog csekkolja IMDb-n! :)

 És akkor most kérek mindenkit, hogy ne nézzen hülyének, mert én imádom ezt a mesét! :D Olyan nosztalgia kapott el tegnap, hogy muszáj volt megnéznem egy Disney filmet. Ezt meg már régen láttam (Aki még új, magyarul a címe Aranyhaj és a nagy gubanc). Amúgy én nagyon szeretem a Disney meséket, főleg a régieket, de ez a Rapunzel feldolgozás nagyon jól sikerült.
 Kedvencem benne a flegma beszívott kaméleon, na meg persze a skizofrén hajlamokkal rendelkező paci. Rapunzelnek iszonyú nagy zöld szeme van, a szerelmetes herceg-tolvaj meg nagyon jól néz ki, annak ellenére hogy csak animált. És ami a legdurvább, van verekedés, sőt, egy pillanatra még vért is mutatnak! Nade kérem, hova süllyedünk? :D Másik pozitívum, hogy Rapunzel festeget, konkrétan a tornya összes falát...mondjuk valószínűleg én is ezt csinálnám, ha egész nap be lennék zárva...most elgondolkodtam, hogy ez mennyire lenne rossz...festés szempontjából annyira nem.

És akkor a végére egy másik Disney. Nem rég tudtam meg, hogy van egy Salvador Dalíval közös koprodukció a mester festményei alapján. Hát én majdnem meghaltam örömömben. Ennél már csak az volt jobb, amikor megnéztem a Picasso kalandjait, és feltűnt Ő, a tengerparton üldögélve. Bocsánat az ömlengésért, de Dalí a gyenge pontom.