Egy újabb brainstorm tőlem. Tetszik ez a kutakodás az irányzatokban, mert egyre több festőt ismerek meg, akinek lenyűgöznek a munkái. Remélem ti is találtok tetszetőst. :)

A szimbolisták arra törekedtek, hogy a dolgok valódi tartalmát általánosítható jelképekben fejezzék ki. Így akarták érzékeltetni, hogy egy tárgy vagy egy személy többrétegű valóság hordozója.
A létező és gondolkodó ember kétségbe vonja, hogy a valóságról igazi képet adnak a fogalmak, a szavak. A szimbolista művész nem fogadja el a pozitivista és/vagy pragmatista filozófiai rendszerek tanítását a világról, mert úgy tapasztalja, hogy a valóság más. Lázad tehát a konvenciók ellen, elveti az előítéleteket, le akarja vetkőzni a gátlásokat. Olyannak és olyanként akarja megnevezni a világot, amilyen az valójában - akár annak a veszélyét is vállalva, hogy ez a világ megnevezhetetlen lesz a közönséges szókinccsel.A szimbolizmus tehát elsősorban létértelmezés ; a különféle művészeti ágak alkotásai csupán kísérletek a lét titkainak megragadására. Nem azért értelmezhetők nehezebben a többinél, mert szimbolisták, hanem azért, mert a világ lényege megragadhatatlan(?). Azért alkalmazzák a szimbólumot is, mert ebben a többletjelentésre épülő képben meglátják a rokonságot a megnevezhetetlen lényeggel.
A szimbolizmus nemzetközi irányzat, egész Európában otthonos, de változatai nagyon különbözőek. Közös elemük nem annyira a stílus – mert a realizmussal való szakítás nem mindenütt járt együtt a tárgyias ábrázolás elvetésével és új festői nyelv kidolgozásával -, hanem inkább az, hogy elutasítják a jelenkor, a mindennapok témáit, és tárgyukat irodalmi, mitológiai és lélektani utalásokkal is megemelik.
Az álmok kiemelt szerepe miatt a szürrealizmus elődjének tartják.

Egy-két illusztráció:

Rodolphe Bresdin - A halál komédiája  /  Odilon Redon - E. A. Poe inspirálta litográfia

Jean Delville

Jan Toorop - Halál, hol a te győzelmed?

Fernand Khnopff - A simogatás / A szfinx

Ferdinand Hodler - A nappal

Csontváry Kosztka Tivadar - Magányos cédrus

Szimbolista művészek még: Georges Lacombe, Gustave Moreau, Arnold Böcklin, Alphonse Osbert Auguste Rodin
forrás: wikipedia/szimbolizmus  mozaweb.hu

Ha tovább mentek, olvashattok egy szimbolista verset is. :)

BAUDELAIRE - EGY  DÖG

Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
   melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
   váratlan egy iszonyu dög

nyitotta lábait cédán magasba lökve,
   mig izzadt méreg járta át,
élénk, gúnyosan és semmivel sem törődve,
   kipárolgással telt hasát.

A nap sugarai tán azért tündököltek
   úgy e sülő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza a Földnek
   azt, amit az egybekötött.

S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra
   nézett alá az ég szeme;
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
   azt hitted, elájulsz bele.

A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle,
   folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve
   másztak az élő rongyokon.

S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
   s gyöngyözve néha felszökellt:
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
   sokszorozott életre kelt.

S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,
   mint futó szél a tó vizén,
vagy mint a mag, melyet a gabonaszitában
   ütemre forgat a legény.

A széteső alak már-már nem volt, csak álom,
   kusza vonalak tömege,
vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon
   a művész emlékezete.

Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva
   nézett bennünket dühösen,
sóváran lesve a percet, amikor újra
   lakmározhat a tetemen.

- És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,
   ilyen ragály és borzalom,
szemeim csillaga, életem napvilága
   te, lázam, üdvöm, angyalom!

Igen, ilyen leszel, te, nők között királynő,
   az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő,
   s kövér gyom burjánzik buján.

De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön
   vad csókjaival megehet,
én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm
   elrothadt szerelmeimet!

Szabó Lőrinc fordítása