Tudtátok, hogy Example egy, ismétlem egy darab ember? Én azt hittem, hogy egy zenekar...

Van egy srác, T. Aki az osztálytársam, és nagyon jó pasi. Lesz. 3 év múlva. Azt hiszem tetszem neki, mert gyakran találkozik a tekintetünk órákon, és mert ezt a lányok tudják...vagy nem?
 Múlt hét szombaton Tvel és még két osztálytársammal találkoztunk (Brains koncertre akartunk menni, de végülis nem maradt jegy, mire odaértünk) és rosz volt. A barátnőm É már részegen érkezett szóval ő jól elvolt végig, én viszont nem rúgtam be, pedig az este végére úgy kiborultam, hogy még egy Dunaparton talált bort is benyakaltam. Hogy miért akartam berúgni? Mert én bírtam legjobban az alkoholt a társaságban, és még T is be volt csiccsentve 1 óra után, én meg színjózanul hallgattam É és B faszságát. Szóval olyan volt, mintha 15 évesekkel mentem volna bulizni. Tudom, hogy én meg 17 vagyok, és az már rohadt érett és felelősségteljes kor. Nem így értem, csak egyszerűen azt hiszem érettebb vagyok a korosztályomnál, és az ilyen srácok engem egyáltalán nem szórakoztatnak. Mindegyik félszeg és semmi tapasztalata sincs a lányokkal, ami csak azért baj, mert nekem meg a fiúkkal nincs, és ezt a szerencsétlenkedést én nem tudom elviselni. Én a tökös srácokat szeretném, ha ismernék olyanokat. De nem ismerek, nem is volt még igazi kapcsolatom. Szóval hiába nyáladdzom T fenekére, nagyon jól tudtam az este előtt - és mostmár még inkább - hogyha elmennék vele randizni, az nagyon kínos és gyerekes lenne mindkettőnknek. Ennek ellenére még mindig bámulom órákon, és arról álmodozom, milyen lenne, ha hirtelen tökös csávóvá változna.

De amúgy egy olyan srácról is álmodozom, aki meg le se szar, szóval juppi. Inkább elmegyek tanulni, mert a tanulnivaló sosem hagy el. Pedig adhatna néha egy kis szünetet a drága.

 Szundítottam egyet délután, nagyon jó volt. :3 Igazából angolra kellett volna mennem, de inkább kihagytam...ez úgyis az utolsó volt már, nem fáj senkinek.:D Amikor felébredtem látom, hogy ott az asztalomon egy szelet kenyér. Körbenézek, hogy az meg hogy került oda, a szobatársaim pedig közlik, hogy ja hát azt a nevelőtanár hozta nekem ajándékba. Hát jó.

 Nem voltam ma a topon, tegnap este elrontottam a gyomrom valamivel, de nem nagyon jöttem rá, hogy mi volt az. Hánytam kétszer is... Tök rég nem hánytam már úgy magamtól (mmint úgy, hogy nem másnaposság okozta...mondjuk olyan is rég volt már). Ezt most fontos volt megemlíteni. :D

Van egy blog amit olvasgatni szoktam, és a bloggere kb minden nap vesz valami új ruhát magának. De nem azért mert olyan gazdag lenne, csak király turkálókat ismer, ahol 200-300 Ft-ért hozzá lehet jutni egy -nem melles leg márkás- pólóhoz. Én is akarok tudni ilyen helyeket, mert kissé ki vagyok fogyva a tavaszi/nyári ruhákból. Nomeg pénzből.
 Most a terv az, hogy Soundra megyünk, de én a megtakarított pénzemet mind a laptopba öltem, úgyhogy nem tudom mikor és hogyan fogok jegyet venni. 15-éig lett volna a legolcsóbb, de az kizárt volt, hogy összehozzam....ill attól félek, hogy elfogy a camping hely...ill attól is, hogy azok akikkel megyek kitalálnak valami mást. Mert sosem úgy van, ahogy először megbeszéljük ugye. De ha már a félelmeknél tartok, attól is félek, hogy mi lesz jövőre, hol fogok lakni. Nagyon szeretnék elköltözni a lakásba, de most ez nemigazán tűnik megvalósíthatónak. Félek attól is, hogy mi lesz anyukámmal: jó hír, hogy állásinterjúra megy hétfőn, itt, Pesten. De ha megkapja az állást, keveset fog keresni, legalábbis nem annyit, amennyiból 2 gyereket vígan eltart az ember...pedig legszívesebben vele laknék, csakhát hol és miből? Egyenlőre az is elég, ha lediplomázik és Pesten marad...

Múlt hétvégén anyukám volt barátjáról álmodtam. Eszembe jutott, hogy vajon mi lehet vele, meg hogy fel kéne hívni, hátha összeszedte magát, és lenne egy ember, aki összekapja anyámat. És mit ad az ég, ma felhívott! Tök véletlenül. Sajnos a tervem többi része nem sikerült ilyen jól. Pár éve elköltözött Pestről, és azóta is ott van. Meg hát nem tűnt úgy a telefonból mintha bármivel megbízhatóbb lenne most, mint volt pár éve, amikor szakítottak. Gondolom a pia is maradt. 
Nem is tudom mire számítottam, talán a szőke hercegre aki majd megment minket. De komolyan...de naív vagyok!

 Ha ülök a buszon hazafelé, vagy állok a metrón órára menet mostanában mindig ilyesmik jutnak eszembe. Kezdek minden emberre potenciális modellként tekinteni. :) Lehet, hogy ez furán hangzik, de én örülök neki. Minél többet rajzolok, annál boldogabb vagyok. :D
 Tegnap rajzórán felragasztottuk a rajzainkat fekete kartonra, és ki is raktuk őket a falra. Nekem három rajzom került ki, de szerintem egy olyan van közöttük, ami tényleg jó...egy néni profilból, sima ceruzarajz. Azt nagyon szeretem, itthon is kitettem a falra.

A szociális életem mostanában közeledik a nullához. Az érettségi meg úgy amúgy a suli miatt bűntudatom van, ha elmegyek otthonról, vagy a koleszból. De így meg nagyon egyedül érzem magam. Ma elgyengültem, és belementem, hogy elmenjünk megnézni az Amerikai pitét két barátnőmmel. J, a legjobb barátnőm is hívott, hogy nincs e kedvünk utána billiárdozni menni vele, meg a pasijával, P-vel. Mondtam, hogy majd megbeszélem velük, erre fél óra múlva felhív, hogy P üzeni, hogy a másik két csak nem jöhet, mert utálja őket. Én már az előtt is ideges voltam, mert kaptam egy rossz hírt anyukámtól, na de ez kiverte a biztosítékot. Majdnem összevesztem J-vel, hogy mit üzenget, P-nek is van szája, ha otthon ki tudja nyitni, akkor itt is próbálja meg, meg egyáltalán, nem is ismeri őket! Asszem egyértelmű, hogy ma nem megyek billiárdozni...

Ez egy nagyon klassz szám:)

Yaman. Nagyon fura, hogy néha jönnek ide emberek. Tudom, hogy itt vagytok, látom a statisztikában!:D Beza, engem nem lehet átverni... Nem tudom írtam e már, de ez az oldal nem nektek van. Ez csak egy hely, ahova néha írok, ha van, ha nincs miről. Nem érdekel, ha elírok valamit, mert ez csak úgy lesz, emléknek. De legfőképpen azért, mert megnyugtató, ha valahova kiírod az érzéseid. Persze mivel a netre írom feltételezhető, hogy azt várom, hogy valaki észrevegyen. Ez is lehet...

3 dolog kavarog a fejemben: művtöri, rajz és angol. Három hülye kötelesség, aminek már megint meg kell felelnem. Az élet szívás. Mindig meg kell felelni. És nagyon félek attól, hogy mi lesz ha nem sikerül. Sajnos anyukám példája elborzaszt...de ő még nem bukott el. Talán ő a legnagyobb  példaképem. Mert ahogy ő mondja, küzd, mint malac a jégen. :) És nem tudom elképzelni, hogy ne sikerüljön neki újra talpra állni, mert ő legyőzhetetlen. És miatta nekem is annak kell lennem, tehát basszák meg a kötelességek, mert magasan túlteljesítem majd mindegyiket!