Ezerszer irtam már újra ezt a bemutatkozást, de sajnos sosem jut eszembe semmi eredeti. cloud vagyok, 18 éves, lány, budapesti, kollégista, és végzős. Mindigis a rajzolás érdekelt, ezért hát úgy döntöttem tervezőgrafikus leszek. Ez itt egy olyan blog, ahova összegyűjtöm a munkáimat, hogy lássam hova tartok. De lehet, hogy csak szeretek magamról írni. Pár dolgot leszögeznék: a világ legjobb száma örökké a Tankcsapdától a Szabadon, a pillangók gusztustalanok, Dalí egy hátborzongatóan zseniális, de ijesztő ember és a világ legaranyosabb állata a minimalac. na de a lényeg itt kezdődik...
EVENTS TO ACCOMPLISH
jelentkezni egy versenyre megcsinálni a kollégiumi tablót 5.29. BKF felvételi 6.10. angol szóbeli 6.22. bankett7.11-14. Sound 7.23. boldog 19. szülinapot nekem 7.24. a ponthatárok 8.7-21. Nizza
Legalább tízedszerre hallgatom meg ezt a számot. Jó, mert eltereli a gondolataimat. Csak dübörög és viszhangzik az agyamban és blokkolja az ingereket. A legerősebb inger most az, hogy valamit széttépjek. A fogammal például. Leharaphatnám a karomat.
Három hónap után szakítottam a barátommal. Úgy gondoltam ez lesz a legjobb döntés. Még mindig így gondolom, de közben úgy érzem magam, mint akitől elloptak valami nagyon értékes dolgot. Törnék zúznék és verekednék, mert úgy érzem valami borzalmasan elhibáztam. De egyet tudok: nem tehettem volna másképp. Ez az év nem arról szól, hogy komolyabb kapcsolatom legyen. És hiába szenvedek a hiányától, amíg megvolt sem volt teljesen az enyém. Úgy érzem nem kaptam meg a figyelmet és a törődést amit érdemeltem volna. Egy barátnőm szavaival nem voltam hercegnő. De azt hiszem én magam sem érzem annak magam, miért kezelnének akkor úgy? Olyan voltam neki mint egy jóbarát akivel smárolhat. Nem kellett rám költeni, mert nem követelőztem. Nem kellett rám sok időt fordítani, mert megértő voltam. De ha már megengedi magának, hogy bunkó is legyen, akkor bizony elszakad a cérna. Olyan ember vagyok, aki sokáig tűr csendben, aztán kirobban. Váratlanul, radikálisan. Rossz tulajdonság, sok embert kergettem már el vele. Bár végülis nem tudom, azok az emberek utólag belegondolva egyáltalán nem hiányoznak a mostani életemből.
Így vagy úgy, most úgy érzem egyszer majd évek múlva, a sérelmek ellenére is, de megpróbálnám mégegyszer. Bölcsebben és tapasztaltabban mindkettőnk részéről. Egye fene, még azt a három gyereket is elvállalnám. (Csak legyenek vörösek.)
Nos, elég volt. Elég unalmas és lehangoló a bejegyzéseimet olvasni, mert mindig csak picsogok valamin. Soha se jó semmi, és ez így nem mehet tovább.
Az igazat megvallva ezen a héten nem voltam sehol. De hiányzott ez már egy kicsit. Tudom hogy furcsa, de én ilyen magányos farkas típus vagyok, szeretek egyedül lenni és megtervezni a napot úgy, hogy közben tudom, hogy nem kell bemennem a városba. A külvárosban az a rossz, hogy nem tudsz 5 perc alatt elugrani a moziba, vagy valami...minden egy kirándulás és engem ez eléggé fárszat. Szóval most nagyon klassz egy kicsit itthon lenni a tudattal, hogy nem kell sminkelni, mert senki se látja a pattanásaim. (bár épp elég lehangoló már önmagában, hogy vannak.)
Ha minden igaz holnap randim van az urammal, szóval csak eddig tartott a magány. Nagyon maga alatt van a napokban mert sok a veszekedés otthon, és fogalmam sincs hogy vidítsam fel. Tudom hogy nem járunk még olyan régóta, és nem várhatom el, hogy minden titkát velem ossza meg, de azért rosszul esett a multkor, hogy nem akart találkozni, mert rossz kedve van. Persze jó dolog, hogy nem akar idegesen randira menni velem, de nem én vagyok az az ember, akivel elvileg meg kéne osztania a problémáit? Valamit én csinálok rosszul ha nem érzi úgy, hogy nyugodtan adhatja magát előttem. De ha lesz megfelelő pillanat holnap, megpróbálom ezt elmondani neki. Az a baj, hogy élőben olyan nehéz megtalálni a megfelelő szavakat...pedig milyen jó lenne, ha olyan lenne ez is mint a filmekben!
Jajj nagyon régen írtam! Annyi minden történt a szülinapom óta, hogy nincs is kedvem belekezdeni. Voltak jó és rossz dolgok is, és sok olyan emlék, ami örökre megmarad. Keserédes hangulatban vagyok, őszintén szólva nem akarom tudatosítani magamban, hogy miért. Semmi sem tökéletes, ezt tudom mondani. Kezdek a pesszimizmus mély és sűrű ingoványába süllyedni, és nincs ki kirántson. Néhány ember fogja a kezem egy ideig, de mindig történik valami, és tovább süppedek menthetetlenül. El akarom vágni a szálakat azokkal akik csak megkeserítik az életem, de most úgy tűnik, hogy ez lehetetlen. Csapdában érzem magam és sehogysem jön az ötlet, hogy hogyan tovább. És közben annyi mindent kellene csinálnom! Ehelyett csak kesergek és pazarlom az időt. Ez a legnagyobb problémám most: úgy érzem minden időpazarlás amit csinálok. És a fejemben meg is van a kis lista, hogy mi az ami fontos, és köteles lennék csinálni, de egyszerűen annyival könnyebb felmenni a netre és megnézni egy sorozatrészt! Mit csináljak, hogy elmúljon ez a letargia? A céljaim túl távoliak ahoz, hogy motiválni tudjanak...
Gyors kérdés: A tinédzserek hol oldják meg a szexet?
Mesélek a szülinapi bulimról. Elég rosszul kezdődött, mert 5en jöttek a kezdésre, és eléggé megijedtem, hogy 25 emberből ennyire lehet számítani. Szerencsére pár óra múlva már voltunk olyan 15en, és szerintem jó volt. B is jött, hozta a barátait, meg egy rózsát nekem.:) Nagyon örültem neki, mert nem számítottam rá. Hajnalig csak páran maradtunk, én eltörtem egy poharat és elvágta a szám (csöpögött a vérem a földre, elég hülyén jött ki) É, a másik ünnepelt meg beverte a fejét a falba, és unikornisszarva nőtt. A németeknek volt egy babonájuk arról, hogy az előre ünnepelt születésnap balszerencsét hoz. Csak mi ketten sérültünk meg...para.
Kaptam másfél kiló savanyú gumicukrot(legfinomabb dolog a világon) és 2 új industrial pc-t többek közt, ezek most a kedvenceim.
Most éppen pakolok, holnap hajnalban indulnk Berlinbe, már alig várom. Vettem ajándékokat K nagynénjéknek, akiknél lakni fogunk. Mivel ma töltöttem a 18at legálisan vásároltam egy üveg bort, és nagyon büszkén nyújtottam át a személyim a CBA-ban. A néni boldog szülinapot kívánt, és már meg is volt az üzlet.:) Jó érzés!:D
Már napok óta nem tudok aludni, nem tudom, hogy a mai nap miatt volt e. Nagyon ideges vagyok az esti buli miatt. Egyik pillanatban azon parázok, hogy nem jön el senki, a másikban meg hogy túl sokan leszünk. (Voltam olyan ügyes és csoportot csináltam esemény helyett, így nem tudnak visszaigazolni az emberek...) Aztán ott van még az is, hogy sok társaságból hívtunk embereket, hogy fognak azok összebarátkozni? B is parázik, lámpalázas azt hiszem.:) Nem hivatalosan ma lesz bemutatva a barátaimnak, és kicsit ki van készülve ettől. Ami tök aranyos szerintem. Nem is jön oda kezdésre, csak egy órával később. Azt mondja, "elegánsan késik". Vagy csak fosik, hehehe.
Ja, és a ruha. Nem tudom mi van velem, előjött a csajos énem, és kimondta a tényt: Nincs mit felvennem. Ezért egész héten vásároltam, igazából tök fölösleges cuccokat. Úgy, hogy eldöntöttem, hogy nem költök pénzt Berlin előtt. Ehez képest olyan hatezer ment el egy magassarkúra és egy felsőre. Miután megvettem a cipőt jöttem rá, hogy én ezt nem fogom felvenni a buliba. Platformban a kocsmában alaphelyzetben sem előnyös, pláne ha részegre tervezed inni magad. És a nehezítés: csigalépcső a pult és az asztal között. Level 1000. Szöval vettem egy lapos talpú cipellőt, ami meg nem tudom eldönteni, hogy illik e a szereléshez, amit viselni akarok. Jaaaj annyi bajom van most. Arconcsapnám magam egy tonhallal legszívesebben.
Ja és a rajz: tegnap esti meló, firkának készült, de egészen megtetszett a végére. Mit írjak róla? Tükrözi a gyomorgörcsöt, ami gondolom nem múlik el a ma esti első macifröccsig. Szurkoljatok.;)
Ui.: Mint a madárka szájából is kiolvasható, tegnap ezt hallgattam:
Kezd elég sok bejegyzés összegyűlni az oldalon, ezért nem árt egy kis rendszer. A személyes posztok nem olyan fontosak, ezért azokat nem kategorizáltam, de a rajzos, vagy művtöris írások kissé elvesznek a káoszban. Igyekszem ezekből minél többet létrehozni, de (tudjátok be enyhén nárcisztikus személyiségemnek) nem ígérek semmit. ;)
Móricz Zsigmond - SáraranyVictor Hugo - A nevető ember Kosztolányi Dezső - Édes AnnaSidney Alexander - Michelangelo René Berger - A látás művészete Jókai Mór - És mégis mozog a föld Szabó Magda - Régimódi történet Borisz Paszternak - Zsivago doktor Jane Green - Hiúság vására Thomas Mann - Mario és a varázsló Kafka - Az átváltozás Brecht - Kurázsi mama és gyermekei Mikszáth Kálmán - Különös házasság Örkény István - Tóték Illyés Gyula - Puszták népeSzabó Magda - Az ajtóJókai Mór - Fekete gyémántokSalvador Dalí - Salvador Dalí titkos életePoe - A Morgue utcai kettős gyilkosságRené Berger - A festészet felfedezése Bálint Tibor - Égi és földi kovártélyGeorge Orwell - Állatfarm Marian Keyes - Van valaki odaát?Victor Hugo - A párizsi Notre-DameJókai Mór - A kőszivű ember fiai Lee Child - Bad Luck and Trouble Híres történetek nőkről - novellagyűjtemény
WISHLIST
barna táska világoskék farmer fekete farmernapszemcsi pár új pólóbulizós táskanyári munka sminkecsetek átlátszó körömlakk púder pirosító ecsetnagy fekete táskaszalagtűző ruha after ruha keringő cipő nyaklánc fekete alacsonyszárú Converse telefontok egy új napszemüveg tok a napszemüveghez